One Chapter - A bosszú és a váratlan találkozás

/Amy szemszöge/
A szüleim nem egyszerűen meghaltak, hanem két halandó ölte meg őket. Most biztos azt gondoljátok, hogy gyengék, ügyetlenek és hasonlók voltak, de nem. A két halandó arra volt kiképezve, hogy Josh és Kate Swensont meggyilkolja. Ők voltak a szüleim. Utolsó kivánságukat hozzám intézték. A kivánságban megkértek rá, hogy öljem meg, Johannah és Mark Tomlinsont a két gyilkos halandót és utódjukat. Elértem a kort. 18 éves lettem. Ma van a nap, hogy Londonba menjek és megbosszuljam amit a szüleimmel tettek. Mások a születésnapjukon tortát kapnak és viszont valami sokkal jobbat. 18 éves korban engedik, hogy a vámpirok a saját szabályaik szerint éljenek. Végre elérkezett e nap. Megölhetem őket, bosszú édes bosszú! Elmentem a tanácshoz, hogy bejelentsem elértem a kort. Megkaptam azt a bizonyos képességet, amivel a halandók át tudok menni, meg visszajönni maikor csak szeretnék. Most itt állok egy, hogy is hivják? Buszmegállóban asszem.... nah mindegy. Meg kell keresnem Markot és Johannáht. Nem lesz olyan nehéz mert érzem a vérük szagát.
- Erre vannak!- suttogtam, majd a szag irányába indultam.
Hirtelen nagy sárga házat véltem észrevenni. Elindultam az irányába, mert egyre erősebben érzetem a vérszagukat. Tudtam, hogy abban a házban vannak a szüleim gyilkosai. Már futottam, de nem abban a száguldós vámpirtempóban, csak úgy mint egy halandó. Mikor odaértem, benéztem az ablakon és megláttam a boldogon mosolygó Tomlinson családot, igaz az udód nem volt ott, de elég nekem két légy egycsapásra. Nem birtam nézni önfeledt mosolyukat, betörtem az ablakot és eléjük álltam.
- Ki vagy te?- rémült meg Johannah.
- Amy Swenson! Remélem ismerős ez a név!
- Josh és Kate Swenson lánya.....? A két vámpiré aki kivégeztünk?- kérdezte Mark.
- Talált süllyedt!- mondtam, majd Mark felé közeledtem. Nagyot nyelt majd hátrálni kezdett.- Nah mi van, a szüleimet képesek voltátok megölni, de velem már nem mertek kiállni?- kérdeztem és egyre csak közeledtem Mark felé. De hirtelen Johannah egy tőrrel akart sziven szúrni. A vámpirok gyenge pontja, még ha nem is dobog a szivünk akkor is meghalunk, ha a szivünke tőrt döfnek. Én egy gyors késsuhintással kikaptam a kezéből a tört majd kiahajitottam a 'nyitott' ablakon. Egy újabb gyors mozdulattal lefogtam Markot majd nyakát szivni kezdtem, hirtelen teste fehéredni kezdett, majd elvesztette eszméletét. Igen kinyirtam, majd Johannáhval folytattam.
- Most te jössz!- mondtam, majd őt is lefogtam és ugyanúgy kiszivtam a vérét mint Márknak. Hát ez nem volt nehéz feladat, de az utódot még meg kell keresnem. Elindultam, hát egy másik irányban, de nem tudtam, hogy az utódnak milyen lehet a szaga, mert ugye Johannáhval és Markkal már találkoztam ezelőtt, de vele még soha, igy nehéz lesz kideriteni. Inkább pihenek egyet és elmegyek egy bárba. Elindultam hát arra fele, amerről üvöltő zenét hallottam. Bementem a bárba, majd leültem a bárpulthoz. Leült mellém egy göndör barna hajú srác.
- Helló, Harry!- nyújtotta a kezét.
- Amy!- mondtam, de kezét nem fogadtam el.
- Ha nem hát nem. Honnan jöttél? Még soha nem láttalak itt, de még Londonban sem.
- Valahonnan.- vágtam rá.- Téged az miért érdekel?
- Csak megkérdeztem, már azt sem szabad?
- De.- mondtam unottan.
- Mi bajod van?- kérdezte Harry.
- Semmi, csak nem birom az olyanokat mint te!
- Ohh tényleg? Bocs, hogy élek, többet nem fordul elő!
- Annak örülnék!
- Jó lenne ha kicsit visszavennél!
- Ki vagy te az apám?
- Nem, de neki kellett volna megnevelni!
- Ohh sajnálom, ha nem teszik a stilusom el lehet húzni!
- Vegyél vissza kis csaj!
- Nem vagyok kis csaj! Felfogtad?
- Mondtam, hogy vegyél vissza!
- Nekem te nem parancsolsz!- ezekre a szavakra, rám vicsorgott. Úgy tűnik ő is vámpir, meglepődtem, de ez egyfajta védőösztön, ezért én is rávicsorogtam. Nem kicsit lepődött meg, le lehetett olvasni az arcáról.
- Akkor már értem miért nem láttalak még erre.- húzta vissza fogait.
- Nah végre!- húztam vissza én is.
- Miért jöttél Londonba?
- És te?
- Én azért, hogy új életet kezdjek.
- Én pedig azért, hogy bosszút álljak.
- Miért?
- Megölték a szüleimet, két halandó tette, szüleim utolsó kivánsága az volt, hogy öljem meg, a két halandót és utódjukat.
- Mi a vezeték neved?- érdeklődött.
- Ennek most mi köze van mindenhez, amúgy Swenson.- válaszoltam.
- Swenson?
- Jah.- te úr isten ennek meg mi baja van?
- Mi féltestvérek vagyunk!- jelentette ki teljesen magabiztosan.
- Ennél nagyobb hülyeséget még nem hallottam!
- De komolyan, Kate az édesanyám aki vámpir, és Tom az édesapám aki halandó. Ők már szakitottak, és Kate összeállt Joshhal aki vérfarkas, ő pedig biztosan a te apád, Josh Swenson.
- Öhmm...... honnan tudsz rólam ennyit?
- Az előbb már mondtam, féltesók vagyunk.
- Hát oké, akkor te is tudtad, hogy megölték az anyukád, és még csak nem jelentkeztél?
- Őszintén, nem mertem elmondani, senkinek, de miután megtudtam, csak sirtam..... nem voltam ott, hogy segitsek és ezért nem mentem vissza.- hajtotta le a fejét.- De akkor most megölted a tetteseket?
- Meg, de az utódjukat is meg kell!
- Vezetéknév?
- Tomlinson.- Harrynek nagyon kikerekedett a szeme.
- Nem ismerek ilyen nevű embert.- fori volt, olyan mintha hazudna, de minek is tenné, hiszek neki.
- Hát oké, de meg kell keresnünk!- jelentettem ki.

Először is köszi, hogy elolvastad, másodszor, ha tetszett, komizz vagy iratkozz fel :) szeretlek titeket puszi :*

Prológus

Első ránézésre Amy Swenson egy teljesen átlagos lány.....Csakhogy ez nem igaz. Amy egy különleges képességgel van megáldva vagy megátkozva, mindenki másnak tekinti. Édesapja vérfarkas volt, édesanyja vámpir. Szülei már rég meghaltak, de édesanyja képessége át szállt rá. A feladata megölni egy halandót. Találkozik valakivel......ez a valaki Harry Styles a(z) One Direction egyik tagja, majd kiderül, hogy Harry is vámpir sőt....majdnem az egész 1D, kivéve Louis Tomlinsont, aki mit sem sejt erről a vámpiros ügyről. De kiderül még valami Harry Amy féltestvére....Amy szerelmes lesz.......és egy harapás ami akár végzetes is lehet Louis számára.