Five Chapter - "De ő ezt érdemli!"

Futottam, futottam Louissal a hátamon. Közben elgondolkodtam.. Miért is segítek én neki? Mi hasznom van ebből? Miért érdekel, hogy mi van vele? Majd hirtelen egy kapucnis srác ugrott elém.
- Talán egyszerű Lilly elől elmenekülni. De előlem nem tudsz!
- Miért ki vagy te? És minek nektek Louis?
A srác levette a kapucniját. És megpillantottam piros szemeit.
- Justin?- esett le az állam.
- Amy?- kerekedett ki a szeme.- Te mi a picsát keresel itt?
- És te?
- Mióta véded meg az embereket?
- Mióta törődsz te velem?
- Azóta mióta ismerlek! Nem tűnt fel?
- Mi? 15 éves koromban ott hagytál.. nem törődtél velem.! 3 éve nem is találkoztunk!!
- És miért is hagytalak ott?
- Hát én sem tudom.. jóban voltunk.. olyanok voltunk mit a testvérek.. és te otthagytál! Magányosan és egyedül!
- Pont ez az.! Te csak úgy tekintettél rám, mint egy testvérre. Én viszont többnek tekintettelek.. sokkal többnek..
- Ugyan. 15 voltam! Te 16! Minek tekintettél te akkor?
- Szerelmes voltam beléd! Érted? SZERELMES!
- Szerelemes? Ugyan már.!
- Igen az voltam beléd. És fájt, hogy el kellett hagynom téged, de ha nem teszem, én szenvedek a legtöbbet. Mély sebet hagytál bennem.
- Te is bennem. Tudod.. én is szerettelek téged..
- Nah várjunk csak.. Ne valljatok egymásnak itt és most szerelmet ha kérhetném!- féltékenykedett Louis.
- Oh tényleg.. Én érted jöttem!- mondta Justin, majd lekapta rólam Louist, és ki akarta szívni a nyakát.
- Justin! Menj a picsába!- löktem el Louistól.- Olyannal kezdj aki a te súlycsoportod!
- Egy lány fog megvédeni, te gyökér?- nézett Louisra.
- Ne provokáld!
- Miért, mi lesz?
- Mert én végzek veled!- vicsorogtam rá.
- Nah majd pont tőled rezelek be..- röhögött ki.
- Nem ártana!- estem neki. [nem félre érteni perverz embörkék xdddd]
Justin a földön feküdt, mi pedig elmenekültünk.
- Te tényleg szerelmes voltál ebbe a bunkóba?- kérdezte egy kis hezitálás után.
- Nem.. mint havert szerettem.. én még sosem voltam szerelmes.- vallottam be.
- Tényleg?- lepődött meg Louis.
- Aha.. ez elég gáz.. de mit tehetnék?- hajtottam le a fejem.
- Azt mondod, hogy még komolyan.. egyáltalán nem voltál szerelmes? Még soha sem csókolóztál? Még soha sem ölelkeztél? Senkit sem öleltél át szerelemből?
- Nem.- hülyén éreztem magam.
- És miért?
- Hát mert.. még egy olyan sráccal sem találkoztam.. akibe.. érted.
- Várjunk.. akkor te még szűz vagy?- kérdezte hirtelen.
- Louis! Hagyd már abba!
- Szóval igen.
- Louis fogd be!- mondtam indulatosan.
- Félsz?- jött közelebb.- Azt hittem bármikor megölhetsz.- mosolygott.
- Azt hittem egy ember nem mer ilyen közel merészkedni egy vámpírhoz..- nyeltem nagyot.
- Szeretnél csókolózni? Szeretnéd elveszteni a szüzességed?- jött még közelebb.
- L-Louis..- elkezdte csókolgatni a nyakam.- NEE!- sikoltottam.
- És miért? Nem vagyok hozzászokva, hogy nemet mondanak nekem. Hisz én vagyok Louis Tomlinson.- csókolgatott tovább.
- De akkor se.. nem akarom. Ne csináld! Várj! Azt mondtad Tomlinson?- a fának nyomtam, majd erősen lefogtam.- Végre meg van az utód.. és én nem vettem észre egész végig.!- mondtam, majd félrehajtottam a fejét, és megharaptam, aztán elkezdtem szívni a nyakát.
- NEE! ÁHH!- üvöltött, de én folytattam.
- Amy! Mi a picsát csinálsz?- rémült meg Harry.- Hagyd békén! Ne csináld!!- parancsolt rám, de én mit sem törődve vele, szívtam tovább Louis nyakát.- AMY!- szólt rám, majd ellökött Louistól.
- De ő ezt érdemli! Ezt te is tudod!- üvöltöttem.

Four Chapter - Probléma, probléma hátán..

"-De miért?"
- Mert nekem kibebaszuttul nem ez lenne a dolgom!
- De megmentettél.. inkább légy büszke magadra!
- Te csak ne mondd meg nekem, hogy mire legyek büszke!- toltam a fának.- Te nem értesz semmit! Nem onnan jöttél ahonnan én! Ott minden máshogy van, mint itt! Nem szabadott volna megmentenem.. így lehet én halok meg miattad!- oktattam ki.
Louis csak bámult a szemeimbe, de meg sem szólalt.
- Louis!
- Ohh bocsi.. öhmm, de miért?
- Louis, szerinted mi vagyok én?
- E-egy.. vámpír?- nyelt nagyot.
- Talált. Egy vámpír nem menthet meg egy embert.. ez természetellenes..!
- Ugyan miért?
- Te ezt nem értheted, mert egy kibaszott ember vagy, aki nem tud semmit!
- Nah jó.. ebből elegem van.! Talán ha nem titkolóznál megérteném a problémád!- szólt vissza.
- Vigyázz! Kettőnk közül, még mindig, én ölhetlek meg, bármikor, téged, és nem fordítva!
- Ha ez természetellenes, akkor miért mentettél meg?- érdeklődött.
- Hát csak.. nem tudom.. de nem kellett volna.! A vérfarkasok dolga megmenteni az embereket a vámpíroktól..! Csodálom, hogy egy sem bukkant fel..
- Vérfarkasok??- kerekedett ki a szeme.
- Igen.- forgattam a szemem.- A legnagyobb ellenségeink. De engem nem bántanak, mert "vega" vagyok, vagyis csak állat vérét szívom ki.
- Ez nem hangzik túl gusztusosan..- fintorgott.
- Neked most komolyan csak ennyi jött le?- mosolyogtam.
- Hát de most méér'? Ez volt a fontos!- nevetett majd én is nevetni kezdtem.- Haragszol még rám?
- Rád nem lehet, de amúgy is magamra haragszom még mindig.. nem kellett volna..
- De hát.. ha te nem lennél, most nem élnék..
- Tudom.
- Ha nem élnék ezt soha nem kaptad volna meg..- mondta, majd megpróbált megcsókolni.
- Hó, hó! Hátrább Louis! Mit gondolsz? Hogy csak úgy lesmárolhatsz következmények nélkül?
- Én csak meg akartam hálálni..
- De nem így.. figyelj Louis, el kell mondanom neked valamit.. amikor veled vagyok furcsa dolgokat teszek és furcsán viselkedek, és furcsán érzem magam. Ez nem tudom, hogy mit jelent. De azt tudom, hogy valamivel többet érzek irántad barátságnál..
- Mondták már, hogy szarul vallasz szerelmet?
- Szerelmet? Nem, nem, dehogyis!
- Hát akkor én most mondom. Ezt így kell; Amy érzek irántad valamit ami megmagyarázhatatlan de kellemes.. valamit.. valamit.. amit eddig még soha nem éreztem. Nah ez már egy szerelmi vallomás volt.- mosolygott.
- Louis várj!
- Hm?
- Visszajött.
- Ki?
- Lilly.. maradj csendben!- mondtam majd a fának nyomtam.- És nem egyedül van.!
- Akkor?
- Várj.. öhmm itt kéne hagyni a szagodat.. érted.. hogy ne kövessen egy darabig.
- Akkor mit tegyek?- állt tanácstalanul.
- Valami ruhadarabod kéne.. vedd le a pólód, de siess!
- Rendben.- mondta, majd gyorsan lekapta magáról és ledobta a földre.
- Oké, gyere menjünk!- mondtam, majd felkaptam a hátamra, és futni kezdtem.
- Lehet egy kérdésem?- kérdezte.
- Lehet, de vigyázz nehogy belerepüljenek a bogarak a szádba!- nevettem.
- Haha.. Figyelj.. mit gondolsz rólam?
- Mit kéne?
- De miért mentesz meg? Miért segítesz nekem, ha emiatt te is rosszul járhatsz?
- Ez egy jó kérdés..

Hali embörök!(: Bocsi, tudom, hogy nem lett olyan hosszú, mint amilyenre vártatok.. so sorry:c but i love everybody!<33:*

Three Chapter - Nem kellett volna..

Másnap reggel, arra ébredtem, hogy Louis még mindig magához ölel. Lassan és óvatosan megpróbáltam kibújni a szoritásából, de sikertelenül.. Louis felébredt. Majd rám nézett és elmosolyodott.
- Nem lenne kedved elengedni?- kérdeztem cinikusan.
- Ohh.. bocsi, dehogynem..- mondta kissé ijedten, majd elengedett.
- Hmm.. mi ez az illat?- érdeklődtem.
- Ahogy érzem rántotta, és ha minden igaz Harry csinálja, mert a többiek, velem az élen, nem tudnak főzni.- mosolygott.
- Értem, nem megyünk enni?- kérdeztem.
- De, menjünk!- mondta, majd lesétáltunk.
- Jó reggelt!- mosolygott Harry.
- Hali.- sétáltam a konyhapulthoz.
- Jó reggelt.- mondta Louis.- Többiek?- érdeklődött.
- Alszanak.. mint mindig..- forgatta a szemeit Harry.
- Rántotta! Imádom!- csorgattam a nyálam.
- Te eszel?- suttogott Harry.
- Félig vérfarkas vagyok.- mosolyogtam.
- Ezt mindig elfelejtem.- mosolygott.
Leültünk az asztalhoz.. én meg Louis. Elkezdtünk falatozni, addig a srácok mind elmentek valahova.
- Nah és milyen volt a karjaimban aludni?
- Szar.. mármint az ágyad túl kemény így alig tudtam aludni..
- De karjaimban milyen érzés volt?- nem tágított.
- Felemelő!
- Ez hízelgő.
- Hm.. pedig nem akartam hízelegni.- nevettem.
- Pedig sikerült.- mosolygott.
- Amúgy.. mi mára a terv?- kérdeztem teli szájjal.
- Megmondom, ha lenyelted a kaját, és úgy kérdezted meg..
- Úgy kérdezem meg ahogy akarom.!
- De nem itt! Utálom, ha valaki teli szájjal dumál! Undorító!
- Egy szó.. Leszarom! Nagy ívben és szivárványszínűen.!
- Ohh.. valakinek mekkora pofája lett!
- Eddig is ekkora volt, csak még nem volt lehetőségem kimutatni! De most, hogy megismerted, örülj amíg a harmadikat nem bolygatod fel!
- Furcsa egy lány vagy, ez valóban igaz.. De itt akkor is én lakom, és te még mindig csak egy vendég vagy, szóval máshogy is viselkedhetnél!
- Te beszélsz itt illemről? Te?! Ahogy mondod.. egy vendég vagyok, akinek nem az a dolga, hogy éjszaka megvédje, a ház lakóját Bloody Mary-től! És egyben nem is egy plüssmackó!
- Ha annyira zavart, hogy hozzád bújok, akkor miért nem szóltál vagy löktél el magadtól?
- Mert..! Mert.. nem is tudom, de.. a lényeg, hogy hagyj békén!
- Rendben!
- Rendben!- mondtam, majd felkeltem az asztaltól és felmentem Louis szobájába.
- Mit csinálsz?- jött be Louis olyan 5  perc elteltével.
- Nem mindegy?
- Nem! Mert ez az én szobám!
- Jó rendben.. úgyis menni készültem..
- Mégis hova?
- Valahova..
- Harry azt mondta, hogy vigyáznunk kell rád, és nekem ez a feladatom!
- Meg még mit nem.. Harry egy hülye... nem kell nekem bébicsősz..
- Kérlek Amy.. nem akarom, hogy bajod essen.. Harry megölne..
- Szóval csak ezért.. nah szia!- mondtam majd lesuhantam a lépcsőn.
- Amy kérlek.. nem akarom, hogy bajod essen..
- Akkor kövess!- mosolyodtam el gonoszul, majd vámpírtempóra váltottam, gondoltam megszopatom Louist.
- Várj meg.. ezt.. ezt.. hogy csinálod?- kiabált utánam.
- Nah jó.. gyere a hátamra!- kicsit furcsán nézett majd a hátamra ugrott, én pedig elszáguldottam vele, a közeli erdőbe.
- Ezt, hogy csináltad?- kérdezte, teljes meglepődöttséggel.
- Majd egyszer arra is sor kerül..
- Jó.. akkor miért hoztál ide?
- Mert velem akartál jönni.. gondoltam eleget teszek a kérésednek.
- És te miért akartál egyedül idejönni?
- Túl sok a kérdés..! Mindenre megkapod a választ.. egyszer.
- Mi az, hogy egyszer? Miért titkolózol?
- Mert mindent meg fogsz tudni idejében.!
- Jó.. akkor csak azt mondd meg, hogy mit akarsz itt csinálni?
- Kaját szerezni, drága Louis.. nehéz volt megállni, hogy ne öljelek meg.. de nem tettem..
- Megölni? De miért?- ijedt meg.
- Mert számomra túl csábító vagy.. De én meg erős.. nah gyere! Minden világos lesz, ha követsz.
- Hát.. oké.- nyelt nagyot.
- Nyugi nem akarlak megölni.. most már.- rémisztettem meg még jobban.
- Mi erre a garancia?
- Most komolyan félsz tőlem? Mázli, hogy nem tudod mi vagyok valójában.. akkor még ennél is jobban félnél tőlem..- mosolyogtam önelégülten.- Amúgy nincs rá garancia.. bármikor megölhetlek, ha úgy tartja kedvem vagy ""rádfanyalodhatok"".
- Öhmm.. akkor most félnem kéne, igaz?
- A te döntésed.
- De.. de mi vagy te?
- Már mondtam, hogy mindent megtudsz, ha eljön az ideje.
- De én tudni akarom!
- Rendben, gyere!- mondtam, majd a hátamra kaptam, és elfutottam vele egy tisztás szélére.- Jól figyelj!- mondtam mikor megláttam egy őzet.
Gyorsan az őz közelébe férkőztem , majd megtámadtam. Néha-néha Louisra pillantottam aki elámult, az álla pedig a talajt verdeste. Miután végeztem visszamentem hozzá.
- Nah.. ha nincs elég erőm, veled is ez történt volna.- Louis hirtelen futni kezdett, át a tisztáson.
- Louis állj meg! Itt nem futkoshatsz csak úgy! Nem biztonságos!- üvöltettem utána, de ő csak futott.- Nyugodj meg!- értem oda hozzá, és fogtam le.
- Engedj el! Nem akarom, hogy végezz velem!
- Nem fogok, csak ne kiabálj! Nyugodj meg! Mert én nem foglak bántani, de mivel a tisztás közepén állunk, ezért majd megteszi más, ha nem csinálod azt amit mondok!- suttogtam neki.
- Ezt, hogy érted?
- Így!!- néztem a felénk suhanó vámpírt.- Csak legyél csöndben és hagyd rám, meg ne mozdulj!- súgtam.
- Ohh.. kit látnak szemeim? Még nem láttalak erre!
- Amy vagyok, nem rég jöttem ide.
- Értem.. és a kis barátod?
- Ő Zac.. haver.
- Én Lilly. És őt így kell védelmezni?
- Aha.
- Ugyan miért?
- Semmi közöd hozzá!- förmedtem rá.
- Valóban? Egyáltalán vámpír ez a srác?
- Az, de eltűnhetnél végre!
- Oh ugyan, rokon..
- Csak azért mert hegyes a fogunk már testvérek vagyunk?
- Rendben, elmegyek.- mondta, majd elindult.
Mi és elindultunk, de ekkor Louis beletúrt mogyoróbarna hajába, és Lilly azonnal megérezte a "vére illatát".
- Ember!- kiáltott fel, majd rá akart támadni Louisra.
- Hagyd őt békén! Kezdj valakivel a saját súlycsoportodból!
- Te nem kellesz, ő viszont igen.!- mondta.
- Louis, FUSS! MENEKÜLJ!- üvöltöttem tejes hangerővel.
Louis futni kezdett, de tudtam, hogy Lilly elől ugyan nem fog megmenekülni. Utánuk eredtem. Normális körülmények közt, ha meglátok egy embert egy vámpír karjai közt, csak egy lenéző pillantást ejtek. De Louis más volt. Érdekelt mi lesz vele. Nem akartam, hogy meghalljon. Nem tudom miért is zavart ez. Egyszerűen úgy éreztem meg kell őt védenem. Muszáj. Pedig nem volt az, de valamit láttam benne, amit másban soha. Ő más volt mint a többi srác. Hát basszum' vámpír csávókkal voltam körülvéve egészen eddig. Ők akartak megvédeni engem. Nem pedig fordítva. Louis nagyon-nagyon különbözött azoktól a srácoktól akik körül felnőttem. Ő olyan kis védtelen volt. Egy kisfiú aki a plüssmaciját ölelgeti, és a szobája a menedéke minden rossztól. Ő olyan kis félénk volt, de nem mindig. De úgy éreztem érzek valamit iránta. Ami több mint barátság. Valami sokkal több.
Megtámadtam Lillyt. Sokáig harcoltam vele, mire feladta, és eltűnt.
- Köszönöm..- nézett rám Louis.
- Nincs mit.- hajtottam le a fejem.
- Mi baj? Hiszen megmentettél.
- Nem kellett volna..
- De miért?

Remélem tetszett :D Most ez jött össze, köszi ha megnézed, puszi :*

Two Chapter - Louis, Louis, Louis..

Harry csak megrántotta a vállát.. furcsa egy gyerek.. szerintem hazudott.. szerintem pontosan ismeri a Tomlinson utódot..
- Amúgy te most hol laksz?
- Sehol.. még nem volt időm lakást keresni.
- Akkor lakj nálun..k......- az utolsó szónál elcsuklott a hangja.. hm.. furcsa.
- Nálunk?- kérdeztem.
- Igen, 4 sráccal lakom együtt.
- Bocs a kérdésért.. de buzi vagy?
- Hülye! Dehogy.. haverok. Meg hát.. én egy banda tagja vagyok. One Direction!
- Ohh.. hallottam rólatok! Nem vagytok rosszak! Meg hát.. minden tinilány a ti nevetek üvölti.- röhögtem el magam.
- Kössz az elismerést!- nevetett Harry is.
- Nah akkor nem megyünk abba a hires neves 1D lakba?- érdeklődtem.
- De persze! Gyere csak!- mondta, majd lassan kisétáltunk a bárból, ő pedig vámpirgyorsaságra váltott. Azt hitte nem tudom majd követni. Néhány másodperc alatt beértem, és ketten száguldottunk az 1D lakba.
- Hm, azt hittem lassabb vagy!- mosolygott Harry.
- Hm, azt hittem gyorsabb vagy!- szórakoztam.
Harry benyitott. A ház.... valami eszméletlen nagy és.. és.. nem tudom. Nagy és olyan.. olyan.. világos, szines.. olyan.. akkora mint egy vár! De tök világos, nagyon furcsa.... pedig este van. Mégis hatalmas fényáradat van idebent.
- Harry.. öhmm... miért van ekkora fényáradat?
- Csak úgy.. Lou ezt szereti..
- Lou?
- Az egyik tag, Louis.
- Ohh.. biztos.. de hol vannak?
- Szólok nekik! Louis, Zayn, Liam, Niall!- üvöltötte el magát Harry.
- Mi van?- kiáltottak vissza a többiek.
- Vendég!
- Nem vagyok vendég!- kiabáltam én is.
- Dehogy nem.- fordult felém Hazz.
- Nem vagyok!
- Jól van, akkor egy csaj!- erre az összes fiú, mint valami varázscsettintésre, leviharzott a lépcsőn.
- Mi van?- kérdeztem, fura arckifejezéssel.- Sziasztok!- köszöntem. Harry odament a srácokhoz és valamit a fülükbe súgott.- Sziasztok.- ismételtem meg.
- Hi, Zayn vagyok!- mosolygott Zayn és egy puszit nyomott az arcomra. Hm. Hát oké.
- Hi, Liam!- mosolygott és kezet ráztunk.
- Hi, Niall!- mosolygott ő is, majd átölelt.
- Szia Louis vagyok, nagyon örülök, hogy megismerhetlek!- mosolygott, majd a kezét nyújtotta.
- Én is, Amy vagyok!- akaratlanul is elmosolyodtam, majd kezet ráztunk.
- Hmm.. nagyon csinos vagy!- mosolygott Louis újra. Egy kicsit elpirultam, de ez nem vall rám. Én nem ilyen szoktam lenni, izzad a tenyerem, mi történik velem?
- Hány éves vagy kiscsaj?- kérdezte Zayn.
- Találd ki! Szerintem nem nehéz..
- 19?
- Majdnem..
- 20?
- Komolyan húsznak nézek ki?- sértődtem meg.
- 18 ugye?- kérdezte Louis.
- Igen.- mosolyodtam el újra. Te jó ég, mi van velem, komolyan kezdek félni..
- Tudsz énekelni?- kérdezte Liam.
- Aha.- rántottam meg a vállam.
- Komolyan?- kérdezte Louis.
- Igen.
- Akkor énekelj!- utasitott Hazz.
- Szeretnéd!
- Nah, énekelj már!- mondta Zayn.
- Nem.
- Kérlek Amy!- mosolygott Louis. A fenébe is, neki nem tudok nemet mondani.. áá dehogynem tudok.
- Ne... oké.- a rohadt élet!
- Gyerünk!- biztatott Niall.
- De még is mit?
- Kedvenc számod?
- Shontelle, Impossible.
- Akkor hát gyerünk!
- I remember years ago....- kezdtem hozzá, majd szépen a végéig elénekeltem.
- Hmm.... nem gondolkodtál még az énekesi karrieren?- kérdezte Louis.
- Hát.. nem igazán.. öhmm.. egyáltalán nem..
- Hogy, hogy? Ilyen hanggal, húú!
- Hát köszi, de nem hiszem, hogy nekem jó lenne az énekesi karrier..
- Mert?- lepődött meg Louis.
- Csak.. nem lenne jó és kész..
- Hát oké, te tudod.
- Pontosan, én tudom!
- Nah mindegy is.. öhmm.. Louis.. kérnék tőled egy szivességet..- kezdte Harry.
- Miről lenne szó?
- Tudod, mivel, most kapunk majd új cuccokat ezért.. csak neked van franciaágyad.. tudod.. Amy az unokatesóm, és most egy ideig nálunk fog lakni, szóval, amig nem kapom meg az új....
- Oké Harry, felfogtam.. aludhat nálam Amy.- mosolyodott el.
- Köszi Lou!- mosolygott Harry, majd megrúgta a bokámat, de csak úgy figyelemfelkeltésül.
- Mi a szarért rugdosol?- förmedtem rá.
- Mondhatnál valamit Louisnak..
- Kössz Louis.. de Harry, nem vagyok már 5 éves, hogy szólni kelljen!
- Úgy tűnik még is kell!- és az, az önelégült mosoly.. blee.
- Nah.. nem nézünk meg egy horror filmet?- kérdezte Zayn.
- Tőlem..- válaszoltam.
- Oké nézzünk, csinálok popcornt!- mondta Niall és a konyhába ment.
- Várjatok meg, telefonálnom kell, de mindjárt jövök!- mondta Harry.
- Várjatok csak megnézem a Twittert!- mondta Zayn.
- Zayn ezt nem vesszük még egyszer, múltkor is a tőkörbe nézegetted magad!- kiáltott vissza Louis.
- Pillanat, ki kell mennem a mosdóba!- jelentette be Liam, majd ment is.
Louis és én levetődtünk a kanapéra, de nem szóltunk egymáshoz.. szinte már kinos volt a csend.
- Nah és te honnan jöttél?- törte meg a kinos csendet Louis.
- Hogy honnan? Öhmm.. inkább váltsunk témát..- nem tudok jól hazudni.
- Öhmm... oké.- lepődött meg Louis.- Mondd.. te félsz a horror filmektől?- kérdezte.
- Hát izé.. még egyet sem láttam..
- Hm.. akkor mit szeretnél megnézni? Van itt Fűrész, Bloody Mary, Paranormal Activity, A kör.. nah?
- Hm.. Bloody Mary.. arról már hallottam, az-az amelyikben a tükörben megjelenik Bloody Mary és behúz, meg ilyenek?- kérdeztem.
- Aha.
- Akkor jó, és te félsz a horror filmektől?- kérdeztem.
- Hát izé.. nagyon be vagyok szarva az összestől..
- Komolyan? Még attól is amit láttál már?
- Aha. Most nem birsz, ugye?
- Nem, szerintem ez aranyos.- vágtam rá egyből egy ezerwattos mosoly kiséretében. Most már komolyan nem tudom mi lehet velem..
- Visszatértem!- jött Niall a pattogatott kukoricával.
- Én is!- mondta Harry.
- Végeztem.- jelentette be Liam.
- Kész vagyok!- jött Zayn is.
- Nah akkor mit nézünk?- kérdezte Harry.
- Bloody Mary.- mondta Louis.
- Bloody Mary?? Muszáj srácok? Miután megnéztem 4 hónapon keresztül nem mertem tükör közelébe menni, de még nappal sem!- rémült meg Niall.
- Ez komoly? Jó mindegy, ezt nézzük és kész!- jegyeztem meg, majd Louis elinditotta a filmet.
A kanapé bal karfáján ült Zayn. Mellette Harry, Harry mellett én, aztán Louis következett. Niall ült a jobb karfán. Liam, pedig egy másik fotelben. Figyeltem őket. Niall reszketett mint a nyárfalevél. Liam remegett mint a zselé torta. Zayn, csak bámult meredten maga elé, és suttogva magyarázott a filmnek, amikor pedig véres dolgok történtek összerezzent. Harry összegömbölyödött mellettem, és ha valami olyan történt felugrott. Louis pedig annyira be volt szarva, hogy hozzám bújt, de olyan édes volt, ahogy hozzám bújt. Csak úgy remegett, én néha csak beletúrtam mogyoróbarna hajába, néha simogattam a fejét, hogy nyugtassam. A film a közepénél járt, amikor hirtelen mindenki felszivódott. Viszont én végig akartam nézni a filmet. Én néztem tovább, majd vége lett, de még nem voltam álmos, ezért megnéztem A kört.. az is lement, olyan fél 4 körül lehetett, mikor Louis kijött a nappaliba.
- Te meg mit csinálsz itt hajnali fél négykor?- kérdezte.
- Végignéztem a Bloody Maryt, aztán megnéztem A kört, most pedig megy a Paranormal Activity..
- Te még mindig horrort nézel?- lepődött meg.
- Jah, mert?
- Mert én meg a Bloody Mary miatt nem tudok aludni, mert van egy tükör a szobámban.
- Te beszari!- röhögtem ki.
- Ez nem vicces!
- De! Nagyon is az!- röhögtem.- De ha akarod, letakarhatom a szobádban.
- Komolyan, megtennéd? Én még a közelébe sem nagyon mertem menni!
Bementem Louis szobájába, ahol elvileg ma én is aludnék, nagy nehezen megoldottam a tükrös dolgot, szerencsére én látszok a tükörben nem úgy mint a legtöbb vámpir. Én azért látszom, mert az apám vérfarkas volt és az ő génjeiből is örököltem.
- Húú, köszi, életmentő vagy!
- Szivesen, elmegyek megfürdök, aztán visszajövök.
Elmentem lezuhanyozni. Csak engedtem magamra a forró vizet. Miután végeztem, indultam Louis szobájába, ami most ideiglenesen az enyém is.
- Gyere már!- utasitott.
- Még mindig nem alszol?- kérdeztem.
- Nem, mert igy is félek! Gyere és védj meg!- mondta, majd a karomnál fogva berántott az ágyba, az érdekes az volt, hogy csak egy törölköző volt rajtam.
- De Louis, nem tudnál adni nekem valami hálóruhát?- kérdeztem.
- Hát, ha jó egy póló és egy boxer akkor igen.
- Jó lesz.- sóhajtottam.
Felöltöztem, majd befeküdtem az ágyba. Louis megint hozzám bújt, még mindig be volt fosva a filmtől. Átkarolta a derekam, és úgy aludtunk el.

Halihó :) Remélem tetszett a második rész, ha igen akkor irj komit, és kövess bloglovin'-on :) Puszi :3 :))

One Chapter - A bosszú és a váratlan találkozás

/Amy szemszöge/
A szüleim nem egyszerűen meghaltak, hanem két halandó ölte meg őket. Most biztos azt gondoljátok, hogy gyengék, ügyetlenek és hasonlók voltak, de nem. A két halandó arra volt kiképezve, hogy Josh és Kate Swensont meggyilkolja. Ők voltak a szüleim. Utolsó kivánságukat hozzám intézték. A kivánságban megkértek rá, hogy öljem meg, Johannah és Mark Tomlinsont a két gyilkos halandót és utódjukat. Elértem a kort. 18 éves lettem. Ma van a nap, hogy Londonba menjek és megbosszuljam amit a szüleimmel tettek. Mások a születésnapjukon tortát kapnak és viszont valami sokkal jobbat. 18 éves korban engedik, hogy a vámpirok a saját szabályaik szerint éljenek. Végre elérkezett e nap. Megölhetem őket, bosszú édes bosszú! Elmentem a tanácshoz, hogy bejelentsem elértem a kort. Megkaptam azt a bizonyos képességet, amivel a halandók át tudok menni, meg visszajönni maikor csak szeretnék. Most itt állok egy, hogy is hivják? Buszmegállóban asszem.... nah mindegy. Meg kell keresnem Markot és Johannáht. Nem lesz olyan nehéz mert érzem a vérük szagát.
- Erre vannak!- suttogtam, majd a szag irányába indultam.
Hirtelen nagy sárga házat véltem észrevenni. Elindultam az irányába, mert egyre erősebben érzetem a vérszagukat. Tudtam, hogy abban a házban vannak a szüleim gyilkosai. Már futottam, de nem abban a száguldós vámpirtempóban, csak úgy mint egy halandó. Mikor odaértem, benéztem az ablakon és megláttam a boldogon mosolygó Tomlinson családot, igaz az udód nem volt ott, de elég nekem két légy egycsapásra. Nem birtam nézni önfeledt mosolyukat, betörtem az ablakot és eléjük álltam.
- Ki vagy te?- rémült meg Johannah.
- Amy Swenson! Remélem ismerős ez a név!
- Josh és Kate Swenson lánya.....? A két vámpiré aki kivégeztünk?- kérdezte Mark.
- Talált süllyedt!- mondtam, majd Mark felé közeledtem. Nagyot nyelt majd hátrálni kezdett.- Nah mi van, a szüleimet képesek voltátok megölni, de velem már nem mertek kiállni?- kérdeztem és egyre csak közeledtem Mark felé. De hirtelen Johannah egy tőrrel akart sziven szúrni. A vámpirok gyenge pontja, még ha nem is dobog a szivünk akkor is meghalunk, ha a szivünke tőrt döfnek. Én egy gyors késsuhintással kikaptam a kezéből a tört majd kiahajitottam a 'nyitott' ablakon. Egy újabb gyors mozdulattal lefogtam Markot majd nyakát szivni kezdtem, hirtelen teste fehéredni kezdett, majd elvesztette eszméletét. Igen kinyirtam, majd Johannáhval folytattam.
- Most te jössz!- mondtam, majd őt is lefogtam és ugyanúgy kiszivtam a vérét mint Márknak. Hát ez nem volt nehéz feladat, de az utódot még meg kell keresnem. Elindultam, hát egy másik irányban, de nem tudtam, hogy az utódnak milyen lehet a szaga, mert ugye Johannáhval és Markkal már találkoztam ezelőtt, de vele még soha, igy nehéz lesz kideriteni. Inkább pihenek egyet és elmegyek egy bárba. Elindultam hát arra fele, amerről üvöltő zenét hallottam. Bementem a bárba, majd leültem a bárpulthoz. Leült mellém egy göndör barna hajú srác.
- Helló, Harry!- nyújtotta a kezét.
- Amy!- mondtam, de kezét nem fogadtam el.
- Ha nem hát nem. Honnan jöttél? Még soha nem láttalak itt, de még Londonban sem.
- Valahonnan.- vágtam rá.- Téged az miért érdekel?
- Csak megkérdeztem, már azt sem szabad?
- De.- mondtam unottan.
- Mi bajod van?- kérdezte Harry.
- Semmi, csak nem birom az olyanokat mint te!
- Ohh tényleg? Bocs, hogy élek, többet nem fordul elő!
- Annak örülnék!
- Jó lenne ha kicsit visszavennél!
- Ki vagy te az apám?
- Nem, de neki kellett volna megnevelni!
- Ohh sajnálom, ha nem teszik a stilusom el lehet húzni!
- Vegyél vissza kis csaj!
- Nem vagyok kis csaj! Felfogtad?
- Mondtam, hogy vegyél vissza!
- Nekem te nem parancsolsz!- ezekre a szavakra, rám vicsorgott. Úgy tűnik ő is vámpir, meglepődtem, de ez egyfajta védőösztön, ezért én is rávicsorogtam. Nem kicsit lepődött meg, le lehetett olvasni az arcáról.
- Akkor már értem miért nem láttalak még erre.- húzta vissza fogait.
- Nah végre!- húztam vissza én is.
- Miért jöttél Londonba?
- És te?
- Én azért, hogy új életet kezdjek.
- Én pedig azért, hogy bosszút álljak.
- Miért?
- Megölték a szüleimet, két halandó tette, szüleim utolsó kivánsága az volt, hogy öljem meg, a két halandót és utódjukat.
- Mi a vezeték neved?- érdeklődött.
- Ennek most mi köze van mindenhez, amúgy Swenson.- válaszoltam.
- Swenson?
- Jah.- te úr isten ennek meg mi baja van?
- Mi féltestvérek vagyunk!- jelentette ki teljesen magabiztosan.
- Ennél nagyobb hülyeséget még nem hallottam!
- De komolyan, Kate az édesanyám aki vámpir, és Tom az édesapám aki halandó. Ők már szakitottak, és Kate összeállt Joshhal aki vérfarkas, ő pedig biztosan a te apád, Josh Swenson.
- Öhmm...... honnan tudsz rólam ennyit?
- Az előbb már mondtam, féltesók vagyunk.
- Hát oké, akkor te is tudtad, hogy megölték az anyukád, és még csak nem jelentkeztél?
- Őszintén, nem mertem elmondani, senkinek, de miután megtudtam, csak sirtam..... nem voltam ott, hogy segitsek és ezért nem mentem vissza.- hajtotta le a fejét.- De akkor most megölted a tetteseket?
- Meg, de az utódjukat is meg kell!
- Vezetéknév?
- Tomlinson.- Harrynek nagyon kikerekedett a szeme.
- Nem ismerek ilyen nevű embert.- fori volt, olyan mintha hazudna, de minek is tenné, hiszek neki.
- Hát oké, de meg kell keresnünk!- jelentettem ki.

Először is köszi, hogy elolvastad, másodszor, ha tetszett, komizz vagy iratkozz fel :) szeretlek titeket puszi :*

Prológus

Első ránézésre Amy Swenson egy teljesen átlagos lány.....Csakhogy ez nem igaz. Amy egy különleges képességgel van megáldva vagy megátkozva, mindenki másnak tekinti. Édesapja vérfarkas volt, édesanyja vámpir. Szülei már rég meghaltak, de édesanyja képessége át szállt rá. A feladata megölni egy halandót. Találkozik valakivel......ez a valaki Harry Styles a(z) One Direction egyik tagja, majd kiderül, hogy Harry is vámpir sőt....majdnem az egész 1D, kivéve Louis Tomlinsont, aki mit sem sejt erről a vámpiros ügyről. De kiderül még valami Harry Amy féltestvére....Amy szerelmes lesz.......és egy harapás ami akár végzetes is lehet Louis számára.