Three Chapter - Nem kellett volna..

Másnap reggel, arra ébredtem, hogy Louis még mindig magához ölel. Lassan és óvatosan megpróbáltam kibújni a szoritásából, de sikertelenül.. Louis felébredt. Majd rám nézett és elmosolyodott.
- Nem lenne kedved elengedni?- kérdeztem cinikusan.
- Ohh.. bocsi, dehogynem..- mondta kissé ijedten, majd elengedett.
- Hmm.. mi ez az illat?- érdeklődtem.
- Ahogy érzem rántotta, és ha minden igaz Harry csinálja, mert a többiek, velem az élen, nem tudnak főzni.- mosolygott.
- Értem, nem megyünk enni?- kérdeztem.
- De, menjünk!- mondta, majd lesétáltunk.
- Jó reggelt!- mosolygott Harry.
- Hali.- sétáltam a konyhapulthoz.
- Jó reggelt.- mondta Louis.- Többiek?- érdeklődött.
- Alszanak.. mint mindig..- forgatta a szemeit Harry.
- Rántotta! Imádom!- csorgattam a nyálam.
- Te eszel?- suttogott Harry.
- Félig vérfarkas vagyok.- mosolyogtam.
- Ezt mindig elfelejtem.- mosolygott.
Leültünk az asztalhoz.. én meg Louis. Elkezdtünk falatozni, addig a srácok mind elmentek valahova.
- Nah és milyen volt a karjaimban aludni?
- Szar.. mármint az ágyad túl kemény így alig tudtam aludni..
- De karjaimban milyen érzés volt?- nem tágított.
- Felemelő!
- Ez hízelgő.
- Hm.. pedig nem akartam hízelegni.- nevettem.
- Pedig sikerült.- mosolygott.
- Amúgy.. mi mára a terv?- kérdeztem teli szájjal.
- Megmondom, ha lenyelted a kaját, és úgy kérdezted meg..
- Úgy kérdezem meg ahogy akarom.!
- De nem itt! Utálom, ha valaki teli szájjal dumál! Undorító!
- Egy szó.. Leszarom! Nagy ívben és szivárványszínűen.!
- Ohh.. valakinek mekkora pofája lett!
- Eddig is ekkora volt, csak még nem volt lehetőségem kimutatni! De most, hogy megismerted, örülj amíg a harmadikat nem bolygatod fel!
- Furcsa egy lány vagy, ez valóban igaz.. De itt akkor is én lakom, és te még mindig csak egy vendég vagy, szóval máshogy is viselkedhetnél!
- Te beszélsz itt illemről? Te?! Ahogy mondod.. egy vendég vagyok, akinek nem az a dolga, hogy éjszaka megvédje, a ház lakóját Bloody Mary-től! És egyben nem is egy plüssmackó!
- Ha annyira zavart, hogy hozzád bújok, akkor miért nem szóltál vagy löktél el magadtól?
- Mert..! Mert.. nem is tudom, de.. a lényeg, hogy hagyj békén!
- Rendben!
- Rendben!- mondtam, majd felkeltem az asztaltól és felmentem Louis szobájába.
- Mit csinálsz?- jött be Louis olyan 5  perc elteltével.
- Nem mindegy?
- Nem! Mert ez az én szobám!
- Jó rendben.. úgyis menni készültem..
- Mégis hova?
- Valahova..
- Harry azt mondta, hogy vigyáznunk kell rád, és nekem ez a feladatom!
- Meg még mit nem.. Harry egy hülye... nem kell nekem bébicsősz..
- Kérlek Amy.. nem akarom, hogy bajod essen.. Harry megölne..
- Szóval csak ezért.. nah szia!- mondtam majd lesuhantam a lépcsőn.
- Amy kérlek.. nem akarom, hogy bajod essen..
- Akkor kövess!- mosolyodtam el gonoszul, majd vámpírtempóra váltottam, gondoltam megszopatom Louist.
- Várj meg.. ezt.. ezt.. hogy csinálod?- kiabált utánam.
- Nah jó.. gyere a hátamra!- kicsit furcsán nézett majd a hátamra ugrott, én pedig elszáguldottam vele, a közeli erdőbe.
- Ezt, hogy csináltad?- kérdezte, teljes meglepődöttséggel.
- Majd egyszer arra is sor kerül..
- Jó.. akkor miért hoztál ide?
- Mert velem akartál jönni.. gondoltam eleget teszek a kérésednek.
- És te miért akartál egyedül idejönni?
- Túl sok a kérdés..! Mindenre megkapod a választ.. egyszer.
- Mi az, hogy egyszer? Miért titkolózol?
- Mert mindent meg fogsz tudni idejében.!
- Jó.. akkor csak azt mondd meg, hogy mit akarsz itt csinálni?
- Kaját szerezni, drága Louis.. nehéz volt megállni, hogy ne öljelek meg.. de nem tettem..
- Megölni? De miért?- ijedt meg.
- Mert számomra túl csábító vagy.. De én meg erős.. nah gyere! Minden világos lesz, ha követsz.
- Hát.. oké.- nyelt nagyot.
- Nyugi nem akarlak megölni.. most már.- rémisztettem meg még jobban.
- Mi erre a garancia?
- Most komolyan félsz tőlem? Mázli, hogy nem tudod mi vagyok valójában.. akkor még ennél is jobban félnél tőlem..- mosolyogtam önelégülten.- Amúgy nincs rá garancia.. bármikor megölhetlek, ha úgy tartja kedvem vagy ""rádfanyalodhatok"".
- Öhmm.. akkor most félnem kéne, igaz?
- A te döntésed.
- De.. de mi vagy te?
- Már mondtam, hogy mindent megtudsz, ha eljön az ideje.
- De én tudni akarom!
- Rendben, gyere!- mondtam, majd a hátamra kaptam, és elfutottam vele egy tisztás szélére.- Jól figyelj!- mondtam mikor megláttam egy őzet.
Gyorsan az őz közelébe férkőztem , majd megtámadtam. Néha-néha Louisra pillantottam aki elámult, az álla pedig a talajt verdeste. Miután végeztem visszamentem hozzá.
- Nah.. ha nincs elég erőm, veled is ez történt volna.- Louis hirtelen futni kezdett, át a tisztáson.
- Louis állj meg! Itt nem futkoshatsz csak úgy! Nem biztonságos!- üvöltettem utána, de ő csak futott.- Nyugodj meg!- értem oda hozzá, és fogtam le.
- Engedj el! Nem akarom, hogy végezz velem!
- Nem fogok, csak ne kiabálj! Nyugodj meg! Mert én nem foglak bántani, de mivel a tisztás közepén állunk, ezért majd megteszi más, ha nem csinálod azt amit mondok!- suttogtam neki.
- Ezt, hogy érted?
- Így!!- néztem a felénk suhanó vámpírt.- Csak legyél csöndben és hagyd rám, meg ne mozdulj!- súgtam.
- Ohh.. kit látnak szemeim? Még nem láttalak erre!
- Amy vagyok, nem rég jöttem ide.
- Értem.. és a kis barátod?
- Ő Zac.. haver.
- Én Lilly. És őt így kell védelmezni?
- Aha.
- Ugyan miért?
- Semmi közöd hozzá!- förmedtem rá.
- Valóban? Egyáltalán vámpír ez a srác?
- Az, de eltűnhetnél végre!
- Oh ugyan, rokon..
- Csak azért mert hegyes a fogunk már testvérek vagyunk?
- Rendben, elmegyek.- mondta, majd elindult.
Mi és elindultunk, de ekkor Louis beletúrt mogyoróbarna hajába, és Lilly azonnal megérezte a "vére illatát".
- Ember!- kiáltott fel, majd rá akart támadni Louisra.
- Hagyd őt békén! Kezdj valakivel a saját súlycsoportodból!
- Te nem kellesz, ő viszont igen.!- mondta.
- Louis, FUSS! MENEKÜLJ!- üvöltöttem tejes hangerővel.
Louis futni kezdett, de tudtam, hogy Lilly elől ugyan nem fog megmenekülni. Utánuk eredtem. Normális körülmények közt, ha meglátok egy embert egy vámpír karjai közt, csak egy lenéző pillantást ejtek. De Louis más volt. Érdekelt mi lesz vele. Nem akartam, hogy meghalljon. Nem tudom miért is zavart ez. Egyszerűen úgy éreztem meg kell őt védenem. Muszáj. Pedig nem volt az, de valamit láttam benne, amit másban soha. Ő más volt mint a többi srác. Hát basszum' vámpír csávókkal voltam körülvéve egészen eddig. Ők akartak megvédeni engem. Nem pedig fordítva. Louis nagyon-nagyon különbözött azoktól a srácoktól akik körül felnőttem. Ő olyan kis védtelen volt. Egy kisfiú aki a plüssmaciját ölelgeti, és a szobája a menedéke minden rossztól. Ő olyan kis félénk volt, de nem mindig. De úgy éreztem érzek valamit iránta. Ami több mint barátság. Valami sokkal több.
Megtámadtam Lillyt. Sokáig harcoltam vele, mire feladta, és eltűnt.
- Köszönöm..- nézett rám Louis.
- Nincs mit.- hajtottam le a fejem.
- Mi baj? Hiszen megmentettél.
- Nem kellett volna..
- De miért?

Remélem tetszett :D Most ez jött össze, köszi ha megnézed, puszi :*