Five Chapter - "De ő ezt érdemli!"

Futottam, futottam Louissal a hátamon. Közben elgondolkodtam.. Miért is segítek én neki? Mi hasznom van ebből? Miért érdekel, hogy mi van vele? Majd hirtelen egy kapucnis srác ugrott elém.
- Talán egyszerű Lilly elől elmenekülni. De előlem nem tudsz!
- Miért ki vagy te? És minek nektek Louis?
A srác levette a kapucniját. És megpillantottam piros szemeit.
- Justin?- esett le az állam.
- Amy?- kerekedett ki a szeme.- Te mi a picsát keresel itt?
- És te?
- Mióta véded meg az embereket?
- Mióta törődsz te velem?
- Azóta mióta ismerlek! Nem tűnt fel?
- Mi? 15 éves koromban ott hagytál.. nem törődtél velem.! 3 éve nem is találkoztunk!!
- És miért is hagytalak ott?
- Hát én sem tudom.. jóban voltunk.. olyanok voltunk mit a testvérek.. és te otthagytál! Magányosan és egyedül!
- Pont ez az.! Te csak úgy tekintettél rám, mint egy testvérre. Én viszont többnek tekintettelek.. sokkal többnek..
- Ugyan. 15 voltam! Te 16! Minek tekintettél te akkor?
- Szerelmes voltam beléd! Érted? SZERELMES!
- Szerelemes? Ugyan már.!
- Igen az voltam beléd. És fájt, hogy el kellett hagynom téged, de ha nem teszem, én szenvedek a legtöbbet. Mély sebet hagytál bennem.
- Te is bennem. Tudod.. én is szerettelek téged..
- Nah várjunk csak.. Ne valljatok egymásnak itt és most szerelmet ha kérhetném!- féltékenykedett Louis.
- Oh tényleg.. Én érted jöttem!- mondta Justin, majd lekapta rólam Louist, és ki akarta szívni a nyakát.
- Justin! Menj a picsába!- löktem el Louistól.- Olyannal kezdj aki a te súlycsoportod!
- Egy lány fog megvédeni, te gyökér?- nézett Louisra.
- Ne provokáld!
- Miért, mi lesz?
- Mert én végzek veled!- vicsorogtam rá.
- Nah majd pont tőled rezelek be..- röhögött ki.
- Nem ártana!- estem neki. [nem félre érteni perverz embörkék xdddd]
Justin a földön feküdt, mi pedig elmenekültünk.
- Te tényleg szerelmes voltál ebbe a bunkóba?- kérdezte egy kis hezitálás után.
- Nem.. mint havert szerettem.. én még sosem voltam szerelmes.- vallottam be.
- Tényleg?- lepődött meg Louis.
- Aha.. ez elég gáz.. de mit tehetnék?- hajtottam le a fejem.
- Azt mondod, hogy még komolyan.. egyáltalán nem voltál szerelmes? Még soha sem csókolóztál? Még soha sem ölelkeztél? Senkit sem öleltél át szerelemből?
- Nem.- hülyén éreztem magam.
- És miért?
- Hát mert.. még egy olyan sráccal sem találkoztam.. akibe.. érted.
- Várjunk.. akkor te még szűz vagy?- kérdezte hirtelen.
- Louis! Hagyd már abba!
- Szóval igen.
- Louis fogd be!- mondtam indulatosan.
- Félsz?- jött közelebb.- Azt hittem bármikor megölhetsz.- mosolygott.
- Azt hittem egy ember nem mer ilyen közel merészkedni egy vámpírhoz..- nyeltem nagyot.
- Szeretnél csókolózni? Szeretnéd elveszteni a szüzességed?- jött még közelebb.
- L-Louis..- elkezdte csókolgatni a nyakam.- NEE!- sikoltottam.
- És miért? Nem vagyok hozzászokva, hogy nemet mondanak nekem. Hisz én vagyok Louis Tomlinson.- csókolgatott tovább.
- De akkor se.. nem akarom. Ne csináld! Várj! Azt mondtad Tomlinson?- a fának nyomtam, majd erősen lefogtam.- Végre meg van az utód.. és én nem vettem észre egész végig.!- mondtam, majd félrehajtottam a fejét, és megharaptam, aztán elkezdtem szívni a nyakát.
- NEE! ÁHH!- üvöltött, de én folytattam.
- Amy! Mi a picsát csinálsz?- rémült meg Harry.- Hagyd békén! Ne csináld!!- parancsolt rám, de én mit sem törődve vele, szívtam tovább Louis nyakát.- AMY!- szólt rám, majd ellökött Louistól.
- De ő ezt érdemli! Ezt te is tudod!- üvöltöttem.